"Féljétek az Istent, és Neki adjatok dicsőséget." Jelenések 14,7

Egy nagyon tanulságos epizódja Isten népe életének az, amikor hazatérnek a babiloni fogságból, és mindenki hozzáfog a saját élete rendezéséhez. Új házakat építenek, a megmaradt régi házakat felújítják, keményen dolgoznak a megélhetésükért, szeretnék megteremteni gyermekeik és unokáik számára a jövőt.

Azonban azt tapasztalják, hogy nem úgy sikerülnek a dolgaik, nem sikerül úgy talpra állniuk, mint ahogy szeretnék. Istent okolják ezért, és azt mondják, hogy nem szeret minket az Isten. Ha szeretne, akkor könnyebb lenne az életünk. Szó szerint ezt mondják Istennek: „Miből láthatjuk, hogy szeretsz minket?” Hiába üzeni az Úr nekik Malakiás próféta által, hogy szereti őket, s ennek bizonyítéka, hogy a fogságból is meg-szabadította őket, az emberek nem fogadják el Isten szavát.

Azt mondja a Mindenható Isten népének: „A fiú tiszteli atyját, a szolga az urát. Ha én atya vagyok, miért nem tisztelnek? Ha én Úr vagyok, miért nem félnek engem?” Vajon hányszor kezdted már így imádságodat: „Mi Atyánk, ki vagy a mennyekben, szenteltessék meg a te neved…” Isten joggal várja tőlünk, hogy kifejezzük iránta való tiszteletünket, és a kegyelmes szeretetéért, illetve az Úr Jézusban megváltott életünkért való hálánkat!

Hogy az ember mennyire nem változott az évszázadok és évezredek ellenére sem, azt nagyon jól mutatja, hogy ugyanazokat a kifogásokat fogalmazza meg a 21. századi ember, mint amit Krisztus születése előtt megfogalmaztak az emberek. „Miért tűri Isten a sok rosszat, a gonoszságot, a háborúkat? Miért hagyja, hogy éhezzenek emberek? Miért nem szolgáltat igazságot? Hol van ilyenkor az Isten?” Malakiás próféta könyvében ezt így olvassuk: „Fá-rasztjátok beszédetekkel az Urat. Ezt kérdezitek: Mivel fárasztjuk? – Azzal, hogy ezt mondjá-tok: Minden gonosztevőt jónak tart az Úr, kedvét leli bennük! Vagy amikor ezt kérdezitek: Hol van az igazságos Isten?” (Mal 2,17). Így aztán gyorsan le is vonja az ember a következte-tést: ha Isten ilyen, akkor hogyan szeretheti az embert?!

Bizonyára nehéz elfogadni az Isten szeretetéről szóló megnyilvánulásokat, amikor azt tapasztaljuk, hogy egyre nehezebb az életünk. Törődik egyáltalán velünk az Isten? Sokkal jobban törődik velünk az Úr, mint ahogyan mi törődünk vele.

De térjünk vissza arra a bizonyos epizódra Isten népének életéből. Mindenki a saját életével és megélhetésével foglalkozott, és teljesen megfeledkeztek Isten házáról. Nem tűnt fel nekik, hogy omladozik, romos, egyáltalán nem felel meg az istentiszteleti igényeknek. Nem zavarta őket az, hogy milyen formában történik ott az istentisztelet, mert mindenki a saját körülményeivel volt elfoglalva. Ebben az állapotukban szólította meg őket Isten Haggeus prófétán keresztül: „ Így szól a Seregek Ura: Ez a nép azt mondja, hogy nem jött még el az Úr háza újjáépítésének ideje. Hát annak itt van az ideje, hogy ti magatok faburkolattal díszített házakban lakjatok, amikor a templom még romokban hever? Azért így szól a Seregek Ura: Gondoljátok meg, mi történik veletek! Sokat vetettetek, de keveset hordtatok be; esztek, de nem fogtok jóllakni; isztok, de nem fogtok megrészegedni; ruházkodtok, de nem fogtok megmelegedni. Aki pénzért dolgozik, mintha lyukas erszénybe rakná a pénzét. Így szól a Seregek Ura: Gondoljátok meg, mi történik veletek! Menjetek föl a hegyre, hordjatok fát, és építsétek fel a templomot, hogy gyönyörködjem benne, és dicsőítsenek engem! – mondja az Úr. Sokra számítottatok, de csak kevés lett, és amit hazahordtatok, azt is elfújtam. Ugyan mi-ért? – így szól a Seregek Ura. Azért, mert az én házam romokban hever, ti meg csak a magatok háza körül szorgoskodtok. Ezért nem adott nektek az ég harmatot, a föld pedig nem hozta meg termését” (Hagg 1,2-10).

Mi most ugyanezt az időszakot éljük Isten népeként. A templomunk vakolata kívül-belül omladozik – bár messziről ez egyáltalán nem látszik. Az Isten házába belépve két évszá-zadot lépünk vissza az időben, mert a 19. század igényeinek megfelelő templombelsőnk van. Saját házunk körül mindannyian folyamatosan szorgoskodunk. Talán nem méltatlanul várja az Úr, hogy tegyük ezt meg az Ő házával is, hogy gyönyörködjön benne a mi Istenünk, és dicsér-jük abban az Ő hatalmas és dicsőséges nevét. Érdemes levonni Isten igéjéből a mindennapi életünkkel kapcsolatos következtetéseket. Megértjük-e, és elhisszük-e, hogy Isten meg tudja áldani az életünket, a munkánkat, a fáradozásainkat?

Hiszem, hogy a Mindenható Isten szeretné a legjobban, ha megtisztelnénk Őt, mint Mennyei Atyánkat azzal, hogy 21. századi követelményeknek megfelelő templomot építünk Neki. Nem magunknak, nem is csak az utánunk jövő nemzedéknek, hanem leginkább az Élő Istennek! A templom felújítás munkálatairól mindenkit értesítettünk abban a levélben, amelyet egyháztagjaink megkaptak. Itt most csupán a felújításhoz készített látványtervek egy részét szeretnénk megosztani mindenkivel, hogy ne csak lelki szemeink előtt lássuk az elképze-léseket, hanem papíron is jelenjen az meg mindenki számára.

Isten népe végül nekilátott, és nagyon kemény munkával megépítette, felújította a templomot. Bízom, bízunk abban, hogy a Csetényben lakó Isten népe is képes arra, hogy ösz-szefogjon az Úr ügyéért, az Úr Házáért, és megújulhat a szent hajlék, s miután befejeztük a munkálatokat, mi is olyan csodálattal tekintünk majd a templomunkra, mint egykor Isten népe. Boldog szívvel mutogatjuk majd azt az idelátogatóknak, és eszünkbe sem jut már, hogy mennyi kétség, mennyi ellenállás, mennyi bizonytalanság, mennyi kishitűség, mennyi kérdés volt bennünk, amikor Isten elkezdte munkálni szívünkben és gondolatainkban a terveket.

„Legyen meg az Úr akarata!”

render1

Hajdú Ferenc

lelkipásztor