"Féljétek az Istent, és Neki adjatok dicsőséget." Jelenések 14,7

Felkínált lehetőség

Temetési igehirdetés - 2016.10.25.

Textus: Mt 11,28-30
    „Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok és meg vagytok terhelve, és én megnyugvást adok nektek. Vegyétek magatokra az én igámat, és tanuljátok meg tőlem, hogy szelíd vagyok, és alázatos szívű, és megnyugvást találtok lelketeknek. Mert az én igám boldogító, és az én terhem könnyű.”

Kedves Gyászoló Család! Végtisztességet tévő Gyülekezet!

    Fájó szívvel állunk meg ma Nagy Károly testvérünk ravatala mellett, aki Isten kegyelméből 80 esztendőt élhetett szerettei között. Karcsi bácsi soha nem nősült meg, így gyermekei sem születtek. Testvérei és azok családtagjai álltak a legközelebb hozzá. Pedáns rendben élte az életét. Nemcsak a kertben és az udvaron, de a lakásában is mindig törekedett a rendre és a tisztaságra. Nem volt az a típus, aki elhagyta volna magát. Szinte sosem volt beteg, ezért az év elején kezdődött leépülését sem vette igazán komolyan. Két héttel ezelőtt azonban már nagyon elgyengült. Érezte, hogy betegségéből már nem épülhet fel. Szabadulását kívánta a testi nyomorúságból, ezért mondta családjának, hogy inkább már meg akar halni. Elengedte ezt a földi életet, amelyet úgy élt, hogy mindent szeretett pontosan elvégezni. Már órák óta feküdt a hideg kövön, amikor szerettei rátaláltak. Csak az Úr tudja, hogy nyomorúságában hogyan kiáltott Istenhez. Egyben azonban biztosak lehetünk, ha az Úrhoz kiáltott, Ő biztosan meghallgatta.

    Nehéz időszak ez a gyászoló családtagok számára. Fizikai és lelki nyomorúságban és megpróbáltatásban vagytok már hosszú hónapok óta. Ezért bizonyosan tudom hirdetni számotokra, hogy Jézus Krisztus benneteket is hívogat: „Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik meg-fáradtatok, és meg vagytok terhelve.” A feltámadás evangéliumát hirdetem ma számotokra, és ezt teszem annak a bizonyosságában, hogy Jézus Krisztus, Isten Fia, akit keresztre feszítettek Jeruzsálemben úgy 1983 évvel ezelőtt, még három napig sem volt a sírban, mert harmadnapra feltámadt. Jézus Krisztus ma is él, bár a tanítványai szeme láttára felment a mennybe, igéje és Szentlelke által ma is jelen van közöttünk, és ismerjük Őt, mint megváltónkat, szabadítónkat, életünk urát és királyát. Övé minden hatalom mennyen és földön!

    Ezért amikor a ma is eleven és élettel teli szavát olvassuk, akkor Őt magát hallhatjuk, ahogyan magához hív bennünket, hogy segítsen rajtunk. Hiszen, az Isten Fia, aki képes volt saját életét feláldozni értünk, hogyan is nézhetné tétlenül megpróbáltatásainkat?! Jézus Krisztus, aki felemelte az elesettet, és mindig könyörült a szenvedőn, hogyan nézhetné együttérzés nélkül testi és lelki nyomorúságunkat?! Ám Ő maga sosem tolakodott, sosem rontott bele az emberek életébe, sosem kényszerítette rá akaratát a legkisebbre sem. Ma sem tesz ilyen senkivel. Egyszerűen csak meghirdette a szabadulás lehetőségét, kihirdette a megbékélés lehetőségét, tudomására hozta az embereknek, miként nyerhetnek megnyugvást maguknak és várta, hogy az emberek önszántukból éljenek a nekik felkínált lehetőséggel. Önmagát kínálta erőforrásként az elesett és elgyengült ember számára. Aki csak hitt benne és odahajolt hozzá, azt mennyei magasságokba emelte.

    Jézus Krisztus ugyanígy cselekszik ma is. Amint elhatározzuk szívünkben, hogy elfogadjuk hívását, és bizalommal fordulunk felé, mint az Élet Urához, azonnal megerősíti hitünket az által, hogy javunkra cselekszik: békességet ad, megvigasztal és nyugalmat teremt a szívünkben. Tulajdonképpen ezt kínálja, amikor azt mondja: „megnyugvást adok nektek”. S mint ahogyan az Úr Jézus sem jön nagy lármával, tőlünk is azt kéri, hogy minden fájdalmunk és nyomorúságunk ellenére szelíd és alázatos szívvel keressük Őt. Hiszen sok helyen beszél az ige arról, hogy Isten a kevélyeknek, az erőszakosaknak, az öntörvényű embereknek ellene áll. A csendes szívvel, alázatosan és őszintén Őt keresőknek jelenti ki magát, és adja meg számukra mindazt, amire szükségük van: lelki békét, hitet, üdvösséget, örök életet, együttérzést, bátorítást, vigasztalást, gyógyulást.

    „Megnyugvást találtok lelketeknek” – olvassuk az igében. Éreznünk kell az Úr Jézus szavaiból, hogy fontosak vagyunk számára. Mivel lelki emberek vagyunk, vagyis Istentől kapott lélekkel rendelkezünk, ezért elsősorban a lelkünk számára kínálja az enyhülést, illetve a szabadulást a terhek, gondok és megpróbáltatások megterhelő súlyától. Sokszor lelkileg viselnek ezek meg bennünket jobban, mint fizikailag. Akik valamennyire is ismerjük Isten kijelentett szavát, tudjuk, hogy az Úr mindig először a lelki dolgok felé terel bennünket, és aztán megnyugtat abban, hogy a testünkről is gondoskodni fog. Ezt az üzenetet fogalmazta meg Jézus valamivel korábban, amikor azt mondta az Őt hallgatóknak: ne azon aggodalmaskodjatok, hogy mit egyetek, igyatok, vagy mibe öltözködjetek, hanem „keressétek először Istennek országát és az Ő igazságát, és ezek mind megadatnak nektek” (Mt 6,25-33).

    A halállal és a földi élet elmúlásával kapcsolatban is a szívünkhöz szól, az értelmünket, a gondolatainkat tereli mindenekelőtt a mennyei örökkévalóság felé, hogy könnyebben tudjuk elfogadni: a testnek ugyan el kell sorvadnia, de aki hisz Jézus Krisztusban, az átmegy a halálból az életre. A halál a legnagyobb lelki teher rajtunk, amely maga alá tudja gyűrni az embert. Szeretteink sírjánál állva nem adhat megnyugvást számunkra semmi más ebben, csakis Jézus Krisztus személye, aki maga mondta magáról, hogy Ő a feltámadás és az élet. Ha hiszel benne és elfogadod a hívását, akkor békességed van. Ha csendes és alázatos szívvel viszed hozzá minden testi és lelki terhedet, megnyugvást találsz nála magadnak, mert ezt ígérte neked és nekem. Támaszkodj ígéretére, és élj a felkínált lehetőséggel! Ámen.