"Féljétek az Istent, és Neki adjatok dicsőséget." Jelenések 14,7

Isten ereje

Temetési igehirdetés – 2016.12.15.

Textus: 2Kor 12,9
    „Elég neked az én kegyelmem, mert az én erőm erőtlenség által ér célhoz.”

Kedves Gyászoló Család! Végtisztességet tévő Gyülekezet!

    Fájó szívvel, de nem vigasztalhatatlanul állunk meg ma özv. Ertl Tiborné született Molnár Margit asszonytestvérünk ravatala mellett, aki Isten kegyelméből 80 esztendőt élhetett szerettei között. Az az igevers, amit bátorításul olvastam, nagyon sokat jelentett Margit néni számára. Bizonyára nem véletlenül, hiszen sok erőre volt szüksége ehhez a földi élethez. A családjukban 10-en voltak testvérek. Ő maga is négy gyermeket nevelt, jóllehet az első házassága válással végződött. Néhány évig egyedül nevelte három gyermekét, majd újra férjhez ment, bizonyára abban a reményben is, hogy segítőtársra talál második férjében. Azonban megint csak nem úgy alakult az élete, ahogyan várta: 36 éves korától a fél oldalára lebénult férjét is ápolta és gondozta majd egy negyed évszázadon keresztül. Férje 10 évvel ezelőtt hunyt el. Sokat jelentett számára az Istenbe vetett hite. Kovács Attila nagytiszteletű úrral jó kapcsolatban voltak. Emlékszem, Margit néni mennyire aggódott a gyülekezet sorsa felől is. Beszélgettünk erről, amikor még alig voltam itt egy-két éve. Akkor még nem volt olyan gyülekezeti alkalom, amit ő kihagyott volna. Az utóbbi néhány évben már jelezte, hogy romlik az egészségi állapota, ezért nem tud jönni istentiszteletre, de májusban, unokája konfirmációja után mégis feljött a templomba, és az egész gyülekezetnek elmondta, mennyire boldog, hogy Viviennel együtt lehet az istentiszteleten. Emlékszem, sokat beszélt arról, mennyire szeretné, ha unokái és gyermekei is mind keresnék és szolgálnák Istent. Még a legmegpróbálóbb időkben sem fordított hátat az Úrnak, hanem nehézségeiben sokkal inkább hozzá menekült. Voltak életének vitás részei és fájdalmas kapcsolatai, amiben neki magának is szüksége volt az Isten kegyelmére és bocsánatára.

    Amikor megpróbáltam végig gondolni Margit néni életét az ő helyzetébe képzelve magam, azonnal megértettem, miért is állt közel a szívéhez annyira Pál apostolnak a saját erőtlenségéről írt gondolata. „Elég neked az én kegyelmem, mert az én erőm erőtlenség által ér célhoz.” Az apostol saját testi nyomorúságáról beszélt Istennek, és kérte az Urat, hogy adjon neki szabadulást. Olyan sok embert meggyógyított és megszabadított Isten, hát gyógyítsa meg az apostolt is, könnyítsen az Ő szolgájának a terhén. Pál többször is kérte ezt imádságban Istentől, aki végül ezt a választ adta neki: elég neked az én kegyelmem. Meg fogod tapasztalni, hogy milyen sok erőt fogsz kapni tőlem a legerőtlenebb pillanataidban is. Ez által fogom meg-mutatni neked az én dicsőségemet. Biztos vagyok benne, hogy Margit néni is sokszor érezte magát erőtlennek, elcsüggedtnek, fáradtnak, elkeseredettnek, reménytelennek. Férje helyett is helyt kellett állnia a fizikai munkában, a gyermekei életében. Mégis, jutott ereje arra is, hogy szolgáljon a gyülekezetben. Sokat munkálkodhatott a templom körül, hiszen saját elmondása szerint évtizedeken keresztül ő tartotta fényesen a keresztelő medence bronz fedelét. Honnan jutott erre is energiája? Talán mindannyian érezzük, hogy nem emberi erőből.

    Hajlamosak vagyunk elfelejteni, hogy Isten azért teremtett bennünket, hogy vele szoros kapcsolatban éljünk. Sok ember mégis Isten nélkül szeretné leélni az életét. Ezért nem is számol Isten erejével, csak a saját magáéval, vagy más emberekével, akikben támogatókat keres magának. Nem véletlen tehát, hogy annyit szenved, aggodalmaskodik, küszködik az ember sokszor segítség nélkül, mert emberi segítség nem segíthet rajta. Ilyenkor elegendő lenne azt mondanunk: Uram, elfáradtam, gyenge vagyok, nincs erőm, kérlek, segíts rajtam! Ígérete szerint az Úr meghallgatna minket, és mennyivel több ember dicsérné hálából az Ő nevét a meg-tapasztalt kegyelemért és szabadításért! Ráadásul bele sem gondolunk, hogy Isten sok esetben azért ad nehézséget és megpróbáltatást erőnkön felül is akár az életünkbe, hogy nála keressünk magunknak erőforrást, hogy Őt magát hívjuk segítségül. Ez a földi élet nem élhető boldogan Isten vezetése és segítsége nélkül. Úgy teremtett meg bennünket az Úr, hogy van bennünk, illetve az életünkben egy fontos rész, illetve szükség, amit egyedül csak Ő tölthet be. Minden embernek vannak gyengeségei, erőtlenségei. Nyilván ez mindenkinél más és más. Kivétel nélkül, mindnyájunknak szükségünk van kegyelemre, bűnbocsánatra, erőre, bátorításra, vigasztalásra Istentől. Jézus Krisztus, aki a Mennyei Atya Fia, és az Ő akaratát jelentette ki ebben a világban, hirdette is az embereknek: „Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok, és meg vagytok terhelve, és én megnyugvást adok nektek!” (Mt 11,28). Egy másik helyen azt mondta tanítványainak: „Nálam nélkül semmit sem cselekedhettek.” Ma már az orvostudomány is igazolja, hogy a legtöbb betegségünk is a lelki és fizikai túlterheltségünk okán fejlődik ki. Milyen gyógyító ereje van tehát annak a felismerésnek, hogy Isten kegyelmének köszönhetően nem csak erőt, hanem gyógyulást is kapunk testünknek és lelkünknek. Elég neked az én kegyelmem! Ez az üzenet minden embernek szól! Isten egy olyan pótolhatatlan erőforrás számunkra ebben az életben, amely nélkül nem tudunk igazán örülni ennek az életnek. Isten nem azt akarja, hogy az életnek a gyötrelmeitől megterhelten hagyjuk itt ezt a világot, hanem sokkal inkább azt szeretné, hogy az élettel beteljesedve tegyük magunkat az Úr kezébe. Ha meg-tanultuk az Ő kegyelmére bízni magunkat az életünkben, akkor Rá tudjuk bízni magunkat a halálunkban is.

    Kedves Gyászoló Családtagok! Benneteket is arra hív a mi Örökkévaló Istenünk, hogy támaszkodjatok rá, bízzátok az Úrra magatokat fizikai és lelki gyengeségeitekben, erőtlenségeitekben, illetve gyászotokban is. Ti magatok is meg fogjátok tapasztalni, hogy mennyire jó hozzátok is az Úr! Ámen.