"Féljétek az Istent, és Neki adjatok dicsőséget." Jelenések 14,7

A község református lakóinak korábbi temploma nem a mai református templom helyén állt. Előbbi minden valószínűség szerint a suttyomi falurész előtti teknőben található tejcsarnok helyén állhatott. E fából és vályogból épült templom még nem rendelkezett toronnyal. Rendkívül hányatott sorsú volt őseink e hajléka: három alkalommal is tűzvész martaléka lett. Először 1665-ben. A tűzvész erejéről árulkodik az a tény, hogy a templom harangjai is megolvadtak a hőtől. A következő tűzkár 1774-ben érte az épületet. 1775. április 24-én vasárnap 15 óra körül harmadjára veszett oda a lángokban. A falu nagyobb részével együtt ekkor égett le az iskola, valamint a parókia is. Még ebben az évben újra felépítették templomukat a hívek, sőt a vármegye hozzájárulása után új haranglábbal látták el 1777-ben. Az 1790. évi földrengés azonban ismét romba döntötte s az új templom felépítésére ezúttal már másutt került sor. Egészen pontosan a középkori római-katolikus kőtemplom helyén, a dombtetőn. Még az építkezést is részben annak romjaiból oldották meg a falubeliek.

Faller Jenő a 16. században elpusztult csetényi római-katolikus templom építési idejét a 12. század végére datálta. Annyit mindenesetre tudhatunk felőle egyéb leírásokból, hogy „az kerek apszisú, arasznyi széles, de magas ablakokkal, igen ékes karszékekkel és bujaságig cifra faragványokkal bíró, tehát román stílű épület volt. Portaléjának egyik gyönyörűen faragott ívrészlete” az 1920-as évek végén még a Holitscher-kastély parkjában hevert.

Csetény templomA mai református templom tehát 1792-93-ban épült a dombra. Vincze Imre (1820–1827) lelkész az alábbiakkal jellemezte az eseményeket: „Hegyen lévő templom épült a tolerancia után 1792-dik esztendőnek tavaszától fogva az 1793-dik esztendőnek tavaszáig… kőbeli matériájának nagy részét csakugyan azon helyen gothus formájú templomnak széjjeltört falaiból és köveiből kerítették ki, nem csak, hanem egész faldarabok is hagyattak meg amabbúl, úgy, hogy azon réginek hosszúsági falából egy nagyrész emez ujnak tsak nem egész falazatját vagy hátulsó kereszt falát tészi.” A középkori katolikus templom egyik négy és fél öl hosszú faltöredéke képezte és képezi például az új református templom nyugati falának alapját. Az új épület mellé 1808-ban épült torony. Az 1810. január 12-i móri földrengés következtében jelentékeny kár esett a friss épületen: megrongálódott a mennyezet s a torony is megrepedt, „megnyiladozott”. A tornyot végül is „a veszedelemtől való félelem miatt” 1814-ben le kellett bontani s a harangokig bedeszkázták. A terméketlen, mostoha esztendők miatt kevés lehetőség nyílt az épület felújítására. A gyülekezet lényegében huzamosabb ideig romos állapotában használta a templomot. 1823 nyarán ugyan fazsindelyekkel fedték be a templomtetőt a hideg ellen s a belső meszelésre és vakolásra is sort kerítettek a hívek, mégis akadozott a teljes renoválás. „1831. martius 14-én reparálni kezdik a megrongált templomot.” Az év végére elkészült az új torony és a templomfelújítás is befejeződött. A sikeres munkálatok emlékére a toronygombba elhelyezett írás ekképpen emlékezett meg a jeles eseményről: „A kegyelmes Isten tegye állandóvá ezt az épületet, őrizze meg minden szerencsétlenség és veszedelem ellen, hogy szolgálhasson őnéki a helybe megtelepedett hiveinek serege szentségében és igazságban firól-fira mind a napoknak végéig.” Az írás emellett név szerint felsorolta az egyházközség vezetőségét lelkipásztorostul, kurátorostul, tanítóstul és presbiterestül. Toronyórával 1838-ban látták el az épületet. 1841 júliusában egy óriási erejű szélvész miatt leesett az aranyozott csillag alakú toronydísz a torony tetejéről, néhány hónappal később, 1841. október 31-én azonban visszahelyezték a toronydíszt. Az 1847-48-as esztendők megint a templomi munkálatok jegyében zajlottak: felújították a templomtetőt, de sor került a torony kivakolására és a templom kimeszelésére is. Az 1857-es esztendő legjelentősebb templomi munkálata a „templomi székek” kijavítása volt. 1861-ben ablakokat csináltattak a toronyhoz.

Az egész épület újabb nagyarányú felújításra 1893-ban került sor. Ekkor vesztette el eredeti barokk jellegét a templom. Egyébként a templom épületére olyannyira ráfért a renoválás, hogy már hatóságilag akarták bezárni rossz állapota miatt! A megújult templomot 1893. október 8-ám szentelték fel s adták át rendeltetésének. Új favázat kapott a torony és vörösrézzel fedték be. A mennyezetet vassínekkel és téglákkal boltozták. A karzatokat pedig vasgerendákkal és vasoszlopokkal megerősítve adták át a mesterek. Az építkezések emlékéül fémpénzeket (ezüst forint, egykoronás, félkrajcárok, fillérek) helyeztek el a toronyba, melyek meglétéről még Somogyi Sándor lelkipásztor (1952-1984) is megbizonyosodhatott az 1950-es években. A századelős, századfordulós renoválási hullám egyébként kiterjedt a parókiára (1896) és a lelkészlakás melléképületeire is (1897). 1902-ben például tanítói lakást épített a gyülekezet. 1904-ben új orgonát szereztek be a csetényi reformátusok. Az elavult úrasztali edényeket 1907-ben cserélték le. Még az új úrasztali edények beszerzése előtt tett szert az egyházközség a piszkei vörösmárvány úrasztalára, melynek felirata az alábbi: „Ezt cselekedjétek az én emlékezetemre. 1899.” A templom zsindelyes tetőzetének állapota a századelős évekre már erősen megromlott. 1908-ban némi javítási munkálatok folytak ugyan a probléma megoldása céljából, ám a következő évben sikerült csak igazán pontot tenni a dolgok végére: egy becsapó villám tönkretette a tetőzetet, amit ezután már eternittel fedtek be.

A jelenleg is használatban lévő padokat szintén a 1900-as évek elején, egészen pontosan 1909-ben készítették. A templomtoronyban egészen 1917-ig az 1775-ös tűzvész után 300 ezüstforintért vásárolt két harang csendült fel. A nagyobbik, több mint három mázsás harang felső részén, a koronája alatt a „Sebastian Holzpach Gos Mich in Raab”, alsó részi párkányzatán pedig a „Csetényi Helvetica Confession levő Ekklésia. Ao 1665.” felirat szerepelt. A kisebbik harang 170 font súlyú volt hasonló felirattal. A nagyobbik harangot hadicélokra szolgáltatta be a gyülekezet 1917-ben. Négy évvel később vált lehetségessé a nagyobbik harang pótlása egy szintén három mázsás darabbal, ennek felirata: „Az élőket hivogatom, a holtakat elsiratom. Slezák Budapest.” Egy 1942-es felmérés 516 ülőhelyesként tünteti fel a csetényi református templomot, benne egy 14 változatú pneumatikus orgonával. Úrasztali edényei között megemlékezik egy kancsóról, egy 1842-ből származó tányérról, három ezüstkannáról, egy korsóról, valamint két aranyozott kehelyről, továbbá két 1862-ből származó tányérról. 1955-ben – tartva a 40-50 évenkénti jelentősebb tatarozási munkálatok ritmusát – újfent megújult a református egyházközség temploma. A jeles alkalomról hálaadó ünnepély keretében emlékezett meg a gyülekezet 1955. október 9-én. Az 1980-as években némi javításon esett át a templom, ám az évtized kétségkívül legjelentősebb eredménye a templom és az új parókia közti imaterem felépülése volt. Utolsó ízben 2004-ben végeztek nagyobb renoválási munkákat (tetőzet) a csetényi református templom épületén.

*Sári Attila csetényi helytörténész írásaiból, néhai Kovács Attiláné nagytiszteletű asszony jegyzeteiből, Varga Lívia szakdolgozatából, valamint saját gyűjtések alapján összeállította Simon Ervin.